PROGRAMARCHÍVUM

Oct. 2014

 

Osonó Színházműhely. Ahogyan a víz tükrözi az arcot



Előadások időpontja:
• szombat, 2014. október 11. 18.00 és 20.00 óra
• vasárnap, 2014. október 12. 18.00 és 20.00 óra

Helyszín:
Tranzit Ház, Malom / Barițiu u. 16. szám (bejárat a Névtelen utca felől)

Jegyrendelés:
http://biletmaster.ro/hun/PlaceInfo/2068#anchor_list
A helyek száma korlátozott.

Videók az előadásról:
http://www.youtube.com/watch?v=JCr9OJnzXFw#t=89
http://www.youtube.com/watch?v=S12OXVl2A28#t=69

“Megérett bennünk a vágy, hogy megmérjük a minket körülvevő társadalom lázát és erről beszéljünk a színház eszközeit felhasználva. Előadásunk dokumentarista jellegű, amelyben a fiatalokat érintő társadalmi- szociális problémákat kutatjuk, így a magányos gyerekek, a tehetetlen szülők, a kiszolgáltatott fiatalok és saját magunk történeteit szőttük színházi eseménnyé, folyamatosan keresve a magunkkal, nézőinkkel és az Istennel való találkozás lehetőségét. Hosszú beszélgetéseink és egyéni megnyilatkozásaink eredménye egy közös forgatókönyv lett. Ennek színházi térbe helyezésekor megtapasztaltuk a közösségi alkotás és határaink feszegetésének élményét, létrehozva lelkünk rezdüléseinek derűs vízióját és megmutatva arcainkat, ahogyan a víz tükrözi azokat.” (Osonó Színházműhely)

Szervező: Osonó Színházműhely, Tranzit Alapítvány
Helyszín: Nagyterem



Filmvetítés: Az Agitátorok (Magyarország, 78 perc, 1969)

Tranzit Ház
Barițiu / Malom u. 16 (bejárat a Névtelen utca felől)

Az Agitátorok (1969)
Rendezte: Magyar Dezső
Rendezőasszisztens: Bódy Gábor
Forgatókönyvíró: Bódy Gábor, Magyar Dezső
Eredeti történet, felhasznált motívumok: Sinkó Ervin, Lengyel József, Lukács György, Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán, Vlagyimir Uraszov
Operatőr: Koltai Lajos
Vágó: Selmeczi Vera

Szereplők:
Bódy Gábor (Botos)
Szentjóby Tamás (Szentesi)
Cserhalmi György (Vitatkozó)
Földes László (Hobo) (Bőrkabátos)
Bertalan László (Marton)
Kozák András (színész)
Zala Márk (színész)

Felvezető:
Gregus Zoltán

A belépés ingyenes!



Az Agitátorok (1969) a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára meghirdetett pályázat alkalmából készült, Sinkó Ervin Optimisták című regényének alapján, Lukács György és mások szövegeinek a felhasználásával. Hogyan lehet felidézni, újrajátszani, esetleg rekonstruálni a fél évszázaddal korábbi eseményeket? A kis költségvetésből készült film csak utalásosan idézi meg a történelmi eseményeket, nem célja annak részletes bemutatása, inkább a kortárs avantgárd szemlélet felé nyit, az önmagukat alakító fiatalok nézőpontjából láttat. A dialógusoknak álcázott ideológiák és kritikai attitűdök, eltérő vélemények ütköztetéséből összeálló elkötelezett film csak "résztvevő megfigyelőként" viszonyul a megidézett eseményekhez, kérdőjeleket helyez el a fentről irányított forradalom mentén. Heterogén anyaghasználata laza asszociációkat teremt a fikció, az archív és a korabeli felvételek között, ezzel is aláhúzva, hogy a dokumentum-felvételek szerepe itt nem a történelmi események szemléltetése vagy alátámasztása, hanem egy konceptuális keret megteremtése. Az 1919-es forradalom és baloldali gondolkodás olyan lehetőségeit keresi, amely képes kapcsolatot teremteni a 68-as eseményekkel.

Szervező: Tranzit Alapítvány, Conset



Viktor Ullmann: Atlantisz császára, avagy a Halál nemet mond
Op. 49.
egyfelvonásos opera Viktor Ullmann zenéje és Peter Kien librettója alapján


2014. október 18. 19 óra, Tranzit Ház, Malom / Barițiu u. 16. szám (bejárat a Névtelen utca felől)

Írta és rendezte: Herbert Gantschacher
Előadók: Rita Hatzmann és Markus Rupert
Zene: a Theresienstadt-i (Terezín) premier ARBOS felvétele, az opera eredeti változata, a zeneszerző és Karel Berman (forgatókönyvíró) munkája alapján



Ez a művét Viktor Ullmann 1943-1944 között a terezíni koncentrációs táborban írta. Ma ezt az operáját tekintik nemzetközileg a legelismertebbnek. Mivel a mű a terezini koncentrációs táborban íródott, a keletkezésének helyszínét mind a mai napig összefüggésbe hozzák magával az operával. A legújabb kutatások azonban azt mutatják, hogy Ullmann az első világháborúban megélt érzéseire és tapasztalataira alapozta a művét.
Viktor Ullmann 1917 októberében tüzérségi megfigyelő volt a k.u.k. Wehrmacht elit alakulatánál, a XII. isonzói csata idején, a Júliai-Alpokban, az Isonzo folyó völgyében. Ezek a hatások vannak jelen úgy a librettó szövegében mint a zenében is.
A mű tulajdonképpen egy példázat, amelynek értelmében a halál már nem akarja tovább tűrni, hogy egy király-diktátor döntése eredményeként tömegek halljanak meg.
Ullmann, akit 1942. szeptember 8-án deportálták Prágából Terezínbe, a művet 1943. november 18-án fejezte be.
1943. november 18-án, a Terezinből Auschwitzba induló utolsó „művész-transzport” napján még változtatott a művész a partitúrán. Ennek értelmében egyértelmű, hogy a művet Terezínben soha nem mutatták be.
Terezín felszabadulása után a kézirat Londonba került, majd a Goetheanumba (Dornach, Svájc).
1975-ben, még Londonban, a mű „engedélyt” kapott egy bemutatóra. Az eredeti verzió prömierjére 1995 májusában került sor Terezínben, az ARBOS - Gesellschaft für Musik und Theater közreműködésével.
A legújabb kutatási eredményeket felhasználva az ARBOS színház bábszínházi keretek közé helyezi az újabb rendezést. A kb. 50 centiméter magas báboknak semleges az öltözete. Az előadás a közönség jelenlétében kezdődik, ekkor kerülnek a díszletek a színpadra, majd a bábokat is felöltöztetik, mindenikre egy-egy maszk kerül.

Herbert Gantschacher számos németországi és nemzetközi színházban játszott: Schauspielhaus Graz, Landestheater Salzburg, Tiroler Landestheater Innsbruck, Donaufestival Krems Kammeroper Bécs, Drezda, Zürich, Prága (Musica Iudaica), Stockholm, Helszinki, Odesa, Berlin, Szczecin, Priština, Ottawa, Montréal, és a Los Angeles-i és Washington-i Holokauszt Múzeumokban. Gantschacher jelenleg a VISUAL, Európai és Nemzetközi Vizuális Színház művészeti igazgatója, amelynek keretén belül ausztriai hallássérült művészekkel dolgozik együtt.

Rita Hatzmann Bécsben született, a Linz-i Anton Bruckner egyetemen végezte tanulmányai. Több éven keresztül együttműködött a dortmundi, kalgenfurti színházzal, a bécsi Burgtheater-al és számos németországi, ausztriai és svájci színházakkal. Számos filmes és televíziós produkcióban is játszott. 2005-től az ARBOS zene és színház társulat produkcióiban is fellép.

Markus Rupert az Innsbruck-i Schauspielschule Sachers iskolában végezte tanulmányait. Számos szerződése volt szabadtéri színházzakkal, mint például a tiroli Landestheater-el. 2007-től a salzburgi Toihaus színházban számos szereposztást vállalt. Ugyanakkor a Robert Dorhelm által rendezett „K2- az olasz hegy” című filmjében is megkapta az egyik főszerepet. 2005-től együtt dologozik az ARBOS zene és színház társulattal a következő produkciókban: “Empedoklész halála” - Friedrich Hölderlin (Dževad Karahasan és Herbert Gantschacher adaptációja), „Woyzeck" - Georg Büchner, (Dževad Karahasan adaptációja), és a 2014-ben bemutatott „Gabriel elmélet”, Dževad Karahasan librettója és Theodor Burkali zenéje alapján.

Szervező: Musica Suprimata,Tranzit Alapítvány
Helyszín: Nagyterem



Archívum es archiválás. Az alap gyűjteménytől a digitális archívumig

Előadó: Liviu Pop

Tranzit Ház
Barițiu / Malom u. 16 (bejárat a Névtelen utca felől)



Szervező: Tranzit Alapítvány, Conset